Erőleves a léleknek - A 333-as sztori

"Hétvégi tanfolyamot vezettem Toronto közelében, Deerhurst Lodge-ban. Péntek éjszaka forgószél söpört végig a tőlünk északra fekvő Barrie nevű városkán, emberéletek tucatjait követelte, és több millió dollár anyagi kárt okozott.

Vasárnap este hazatérőben megállítottam a kocsit a katasztrófa sújtotta településen. Kiszálltam és körülnéztem. Mindenütt a pusztítás nyomai: lerombolt házak, feldöntött autók.

Aznap éjszaka Bob Templeton ugyanazon az országúton haladt. Hozzám hasonlóan Ő is megállt körülnézni, de a fejében más gondolatok jártak, mint az enyémben. Bob a Telemedia Communications alelnökeként egy sor rádióállomást működtetett Ontario és Quebec tartományban. Úgy gondolta, cége segítségével biztosan tehet valamit a károsultakért.

Másnap este Torontoban tartottam előadást, ahol megjelent Bob Templeton, valamint Bob Johnson, a Telemedia másik alelnöke. A terem végében foglaltak helyet. Megosztották velem meggyőződésüket, hogy a társaság támogatást nyújthat Barrie lakóinak. Az előadás után Bob irodájába mentünk, aki lelkesen ecsetelte elképzeléseit a tornádó súlytotta város megsegítésére.

A következő péntekre összehívta a Telemedia teljes vezetőségét. A tábla tetejére három hármast írt, s az alábbi kérdést intázte a jelenlévőkhöz:

- Szeretnének-e három napon belül, három óra leforgása alatt hárommillió dollárt gyűjteni a barrie-i károsultaknak?
Néma csönd támadt.
- Templeton. Magának elment az esze – jelentette ki végül valaki. – Ez teljes képtelenség.
- Egy pillanat! Nem azt kérdeztem, lehetséges-e, hanem azt, hogy meg akarjuk-e csinálni.
- Persze, hogy meg – bólogatott mindenki.

Erre Bob nagy T-alakú vonalat húzott a hármasok alá. Az egyik oldalára azt írta: „Miért nem megy?”, a másikra pedig azt: „Hogyan csináljuk meg?”

- A „Miért nem megy?” –oldalt rögtön ki is ikszelem. Nem töltjük fölöslegesen az időt azzal, hogy az akadályokon töprengünk. A másik oldalra ellenben feljegyzek minden ötletet, amely lehetésges megoldásként felmerül. Addig nem megyünk el innen, míg ki nem eszeljük a legjobb módot.
Ismét elnémult a terem.
- Szervezzünk országos rádióműsort! – törte meg egy idő múlva valaki a hallgatást.
- Óriási! – figyelt fel Bob, és már írta volna, de valaki közbeszólt:
- Már hogy szerveznénk országos műsort, mikor nem tudjuk besugározni az egész országot.

Ez kétségtelenül helytálló megállapítás volt, hiszen az adóhálózatuk csak Ontariora és Quebecre terjedt ki.

- Ettől még megcsinálhatjuk – kardoskodott Templeton. – Az ötlet marad.

Az ellenvetés azonban igen súlyos volt, mivel a rádióállomások között rendkívül kiélezett a verseny, az együttműködés nem jellemző, és ilyesmit elérni az általános gondolkodásmódot tekintve szinte lehetetlennek tűnt.

- Nyerjük meg az ügynek Harvey Kirköt és Lloyd Robertsont, hogy népszerűsítsük a műsort! – dobta be hirtelen valaki.

(Az említettek a legnagyobb nevek a kanadai médiában, az országos tévécsatornák nagyágyúi, akik nem szoktak a rádióban szerepelni.)

Ettől a pillanattól kezdve elképesztő sebességgel születtek a jobbnál jobb ötletek.
Mindez pénteken történt, és a rákövetkező keddre összeállt a műsor. Sugárzását országszerte ötven rádióállomás vette át. A jogdíjakkal senki nem törődött, csak az számított, hogy a barrie-beliek megkapják a pénzt.

Harvey Kirk és Lloyd Robertson fémjelezte az adást, és csakugyan megvalósult a terv:
három munkanapon belül, egy háromórás műsor keretében hárommillió dollár értékű felajánlás gyűlt össze!

Lám, minden elérhető, ha nem az akadályokra, hanem a végrehajtás lehetőségeire összepontosítunk."

Bob Proctor