Erőleves a léleknek - Séta a kertben

"Kanadában élek, arra okítom a honfitársaimat, hogyan vásárolhatnak minél leleményesebben ingatlan. Egyik legelső tanítványom, egy Roy nevű rendőr egészen megható formában alkalmazta elvemet.

A történet évekkel azelőtt kezdődött, hogy Roy részt vett a tanfolyamomon.

Napi útja során szokásává vált, hogy benézett egy idős úriemberhez, aki egy káprázatos, több mint négyszáz négyzetméteres villában lakott. Az öreg évtizedek óta ott élt, élvezte, hogy rálát a közeli patakvölgyre, és százados fák veszik körül.

Hetente egyszer-kétszer ott marasztalta Royt teára, elcsevegtek egy kicsit, vagy sétáltak egyet a kertben.

Az egyik látogatás szomorúan sikerült. Az idős férfi könnyes szemmel mesélte, hogy megromlott egészségi állapota miatt el kell adnia ezt a gyönyörű házat, és be kell költöznie egy otthonba.

Addigra Roy elvégezte a tanfolyamot, és az az őrült gondolat fogalmazódott meg benne, hogy az ott kifejlesztett találékonysága segítségével kieszelhetne valami megoldást a ház megvásárlására.

A tulajdonos háromszázezer dollárt akart, a tehermentes ingatlanért. Roy csak háromezer dollár megtakarított pénzzel rendelkezett. Akkoriban havi ötszáz dollár lakbért fizetet, és a rendőrségen tűrhetően keresett.

Áthidalhatatlannak tűnt a szakadék az idős férfi igényei és a reménybeli rendőr vágyai között … mármint akkor áthidalhatatlan, ha nem vesszük számításba a szeretet hatalmát.

Roy emlékezetébe véste a tanultakat: derítsük ki, mit akar valójában az eladó, és adjuk neki azt. A fiatalember addig kutakodott, míg végül megtalálta a kulcsot. Az idős úrnak leginkább a kerti séták hiányoznak majd.

- Ha valahogy megvehetem a házát – állt elő ajánlatával - , megígérem, hogy havonta egy-két vasárnap Önért megyek, visszahozom ide, a kertjébe, elüldögélünk és sétálgatunk, mint a régi szép időkben.

Az öregember csodálkozva mosolyodott el, és közölte, hogy jelölje meg a feltételeket, amelyeket méltányosnak tart, Ő mindenképpen aláírja a szerződést.

Roy felajánlott annyit, amennyit csak bírt. Háromszázezer dolláros vételárban egyeztek meg, amelyből első részlet háromezer dollár volt, a többi jelzálogból lett törlesztve.

Az öreg annyira boldog volt, hogy ajándékba otthagyta Roynak az egész ház antik berendezést, beleértve a rövid zongorát is.

Bármennyire elámult is Roy a saját hihetetlen pénzügyi diadalán, az üzlet igazi hozadéka az öregember boldogsága és kettejük szeretetteljes kapcsolata lett."

Raymond L. Aaron