Hogyan állítsuk meg a túl gyorsan múló időt?

Forrás: Lukács Zsolt facebook

Úgy érzem, repülnek a napok, a hetek, a hónapok. Szeretnék lelassítani és megállni egy percre, élvezni a pillanatot, vagy csak valamennyire hozzászokni az adott helyzethez. Szeretnék megérkezni, hogy ott legyek ahol vagyok, nem csak fizikálisan, de lélekben is. Hogyan lehetne csak egy pillanatra megállítani az idő kerekét? Vagy legalább egy kicsit lelassítani. Nem várhatna addig, amíg én is megérkezem? NEM. Itt nincs helye az alkudozásnak, hiszen az idő könyörtelenül, egyenletesen halad tovább. De akkor miért érzem úgy, hogy évről évre gyorsabban robog? Vajon az én érzékelőm romlott el? Ha tudja, hogy miről beszélek, akkor tartson velem, mert meggyőződésem, hogy a szuper ránctalanító krémek mellett kell lennie valamilyen pszichológiai módszernek is, amivel lassítható az idő folyása.

Az idő relatív
„Tedd rá a kezed a forró tűzhelyre egy percre és egy órának tűnik. Legyél együtt egy csinos lánnyal egy óráig, és egy percnek tűnik. Na, ez a relativitás.” – magyarázta Albert Einstein. A boldog percek röpülnek, az életet veszélyeztető események lelassulnak. A pszichológiai idő nem egy tárgyilagosan mérhető matematikai absztrakció, hanem egyfajta személyes érzékelés, a maga elhajlásaival, mely a „megélt idő” terminusához köthető. Vagyis ha az adott eseményt érdekesnek és izgalmasnak tartjuk, akkor az idő rendszerint felgyorsul, ha a történést unalmasnak, vagy kellemetlennek érezzük, az idő egyszerűen megáll.

Időérzékelésünk merő illúzió
Gondoljon arra, amikor legutóbb aggódott egy szeretett családtagjáért. Ugye milyen lassan vánszorogtak a másodpercek? David Eagleman kutató szerint ebben a helyzetben vagy az érzékelésünk és a megismerésünk gyorsul fel valamilyen módon, vagy az idődilatácó nem több, mint egy illúzió. A rejtély megoldódni látszik: valójában a memóriánk játszik velünk, hiszen csupán visszaemlékezve tűnik úgy, mintha megállt volna az idő. A kutatócsoport vizsgálatában résztvevő személyek egy toronyból kiugorva három másodperces szabadesést éltek át. A kísérlet vezetői megkérték az önkénteseket, hogy ítéljék meg, vajon mennyi ideig tartott az esemény, amit átéltek, majd becsüljék meg egy másik résztvevő ugrásának az idejét. Az eredmények szerint a személyek úgy érezték, hogy a saját maguk által megtapasztalt élmény ideje átlagosan 36%-kal hosszabb volt, mint a társuké. A vizsgálat kiegészítéseként a személyeknek gyorsan villogó számokat kellett elolvasniuk, ezzel tesztelve, hogy a percepció valóban felgyorsul-e felfokozott izgalmi állapotban. Az eredmények szerint a számok felismerése nem sikerült. A félelem tehát nem gyorsítja fel érzékelésünket vagy mentális feldolgozásunkat, ehelyett lehetővé teszi számunkra, hogy sokkal részletesebben idézzük fel az élményt (az amygdala fokozott aktivitásának köszönhetően, mely az agy azon területe, ami többek között az érzelmek feldolgozásáért is felelős).

Időérzékelésünk tehát attól függ, hogy mennyi dologra emlékszünk… merő illúzió, mely intenzív érzelmeink és megbízhatatlan memóriánk függvénye.

Életesemények menetrend
Mindenki hallotta már a kifejezést: „ketyeg a biológiai órám”. Az időnek iránya van. A múlt megtörtént, rögzített, megváltoztathatatlan, a jövőnk ezzel szemben alakulóban van, kifürkészhetetlen. A mentális időutazás segítségével elképzelhetjük jövőnket, álmodozhatunk vágyott céljainkról, vagy előhívhatunk egy kedves régi emlékeket. Fizikálisan azonban nem mehetünk vissza és nem nézhetünk át egy párhuzamos valóságba sem, hogy megtudjuk, jó döntést hoztunk-e. Ezért sok esetben egy helyben toporgunk, félünk változtatni, mert úgy gondoljuk, hogy ez a vonat már elment. Valójában egyfajta menetrendet, elvárást tételezünk fel a társadalomban, ahol mindennek megvan az ideje: a tanulásnak, a bulizásnak, a házasságnak, a gyerekvállalásnak és a visszavonulásnak. Sokszor összehasonlítjuk magunkat másokkal, rendszerint annak a csoportnak a tagjaival, ahová tartozni szeretnék. Mennyi pénz keresek? Hogy alakul a karrierem? Milyen a magánéletem? Hol kellene tartanom most? Az élet folyton változik, mi mégis sokszor a rideg elképzeléseinkbe kapaszkodunk. Talán nincs is olyan, hogy „jobb” ekkor és ekkor megtenni valamit, mint később vagy előbb. Miért ne lehetne idősebb korban új szakmát tanulni majd pályát változtatni?

Ki dönti el, hogy mikor minek van itt az ideje? Talán saját magunkat kellene kicsit rugalmasabbá tennünk, és nem a mások által felállított menetrendet követnünk.

Az idő egyre gyorsabban pereg
Az időnk véges, ezt nem tagadhatjuk. Sőt, az idő az öregedéssel együtt gyorsul, hiszen az életkor növekedésével minden időszakasz az átélt élmények összességének kisebb hányadát teszi ki. Míg 12 hónap a kétéves gyerek számára élete felét jeleni, egy 50 éves életének csupán 2%-a. S mivel ekkor már minden perc számít, egyre jobban igyekszünk minden percet megélni, miközben minden perc egy pillanat alatt elfut… Nem véletlen, hogy az életet fenyegető betegség okozta szorongató állapotban, sok páciensünk beszámol arról, hogy jobban megismerték saját magukat, társas kapcsolataikra több energiát fordítanak és az életre is máshogyan tekintenek.

Amikor az idő lerövidül, megváltoztak a prioritások. Már nem másoknak akarnak megfelelni, hanem odafigyelnek álmaikra és vágyaikra és nem félnek azzal foglalkozni, ami boldoggá teszi őket.

7 tipp, hogy ne pazaroljuk az időnket:

1. Először is gondoljuk át, mire mennyi időt szánunk és szabaduljunk meg a saját magunk által készített időcsapdáktól. Vizsgáljuk meg a napi rutin cselekvéseinket is. Valóban szükséges heti három bevásárlás és napi több órányi internetezés?

2. Ne halogassuk a dolgokat! Nincs olyan orvosi csoda, amely a halhatatlanságunkat biztosítaná. Tudatosítanunk kell, hogy most kell élnünk, a jelenben!

3. Legyenek prioritások az életünkben! Ha nem tudjuk, mi elsődleges és mi másodlagos, sosem lesz elég időnk.

4.Csakis mi vagyunk a felelősek a saját időnkért! Ne keressünk bűnbakot!

5. A perfekcionista kritériumok felfalják a rendelkezésünkre álló időt. Az örök elégedetlenség béklyói megakadályoznak bennünket a boldogság elérésében és a befektetett energia gyümölcseinek élvezetében. Kicsit engedjük el az elvárásainkat és adjuk át magunkat annak, ami jön!

6. Szánjunk időt arra, hogy megismerjük saját magunkat, vágyainkat, céljainkat! Így később tudni fogjuk, hogy mire fordítsuk a drága időnket.

7. És végül, adjuk át magunkat a jelennek. Nem kell mindig csinálni valamit. Üljünk le egy padra és egyszerűen figyeljünk. Összpontosítsunk az érzékszerveinkre: vegyük észre a gyönyörű égboltot, hallgassuk a madarak csiripelését és bőrünkön keresztül érezzük a levegő hőmérsékletét… és az idő tágulását.